Új év, új én???
Olyan egyszerűen hangzik ez, olyan könnyűnek tűnik mindent tiszta lappal kezdeni, belevágni egy új évbe, új dolgokat megtervezni, célokat felállítani, fogadalmakat megtervezni…
Egyszerűen hangzik, mégsem az.
Miután lecseng az ünnepi fény és a lárma, és minden elcsendesül, mindannyian visszatérünk a szürke hétköznapokhoz és olyan gyorsan eltűnik az a varászlat az életünkből, amit pár nap erejéig éreztünk, hogy szinte meg is feledkezünk róla. Helyette újabb tervek, célok és álmok lépnek a színre.
Újév napján sokan tekintünk vissza az elmúlt évre és egyfajta összegzést végzünk. Visszatekintve számot vetünk azokról a dolgokról, amelyek sikert és örömöt hoztak nekünk, elraktározzuk a nehéz pillanatokat és a kudarcokat, azt remélve, hogy tanultunk belőlük.
Jól esik hátrahagyni azt ami nehéz, fájdalmas, elkeserítő vagy végzetes volt. Sokkal jobban esik ilyenkor a pozitívra gondolni és megtervezni az új évet.
Mindannyian tiszta ötletekkel, friss célokkal, magasztos álmokkal vágunk neki az új évnek. Január 1. sokak számára jelenti az újrakezdést, de én sokszor érzem azt, hogy túl szigorúak vagyunk magunkkal szemben és gyakran a szilveszteri lármától felbuzdulva olyan nagy elvárásokat és változásokat támasztunk magunkkal szembe, amelyeket már újév első napján sikerül is megszegni.
Sokunk számára újév napja jelenti a testi-lelki megújulást, a változást és a fejlődést. Legyen szó egészségünkről, kapcsolatainkról, munkánkról, álmainkról, mindegy mi az, mindannyian vágyunk a változásra. És sokunkat az újév motivál ebben a legjobban.
Szerintem mindegy hogy január 1-et vagy február 10-et jelöljük ki az újrakezdésre, a lényeg az, hogy tűzzünk ki egy célt és vágjunk bele. Nincs mit veszíteni, a legrosszabb amit tehetünk, ha hamar megunjuk, elveszítjük kedvünket és feladjuk terveinket, csak azért, mert úgy érezzük, hogy nem működik.
Minden terv, cél és álom, ami jobbá, szebbé és teljesebbé teszi életünket, azért érdemes dolgozni, küzdeni és tenni. Bármilyen pozitív változás, akármennyire kicsinek vagy jelentéktelennek is tűnik, már megérte.
Én nem szeretek újév napján fogadalmakat tenni, én inkább célokat és terveket tűzök ki magamnak.
A fogadalmakkal szerintem az a baj, hogy szükségtelen nyomás és stressz alá helyezzük magunkat, ha nem sikerül betartani őket. A célok és a tervek azonban motiváló, ösztönző hatással lehetnek ránk, ugyanis nem arra emlékeztetnek, hogy mit szegtünk meg, mint a fogadalmak esetében, hanem arra, hogy merre tartunk. Még akkor is ha néha kudarcokat, kisebb vereségeket vagy csalódást szenvedünk el, akkor is érdemes folytatni, mert a cél elérése mindenért kárpótol majd.
Az én évem is erről fog szólni, legalábbis ezt remélem. Nagyon sok új tervem, célom és álmom van, amelyek már most örömmel és reménnyel töltenek el, és ezekért készen állok megdolgozni, küzdeni és tenni.
Szeretném elmesélni saját kis utamat ami a testi-lelki gyógyuláshoz vezetett. Azt az utat, ami akkor kezdődött el, amikor teherbe estem és ami folytatódott a szüléssel és az anyává válással.
Hatalmas bátorság és elszántság kell ehhez, hiszen megrázva magam, kilépek az eddigi jól bevált sémákból, elhagyom a komfortzónámat, megmutatva főleg magamnak azt, hogy a pánik és a szorongás többé nem uralhatják az életemet.
Többé már nem rejtőzöm a félelem és a megszokás mögé, hanem kiállok magamért és azzá válok, aki igazán vagyok. Elfogadom mindazt, ami velem történt, mindazt amit éltem és ami, sok ideig, azt gondoltam, hogy tönkre fog tenni. De ez hála Istennek nem történt meg.
Úgy szeretnék írni, mesélni és beszámolni a pánikbetegségről, a szorongásról és a félelemről, ahogyan eddig még soha nem tettem meg. Őszintén, tisztán, nyíltan és publikusan.
Szeretném, ha mások is komolyan vennék azokat az embereket, akik pánikkal küzdenek, úgy ahogy én is ezzel küzdöttem. Sokan élnek mellettünk, velünk akik pánikkal küzdenek és nem merik elmondani, nem tudják kihez forduljanak és nem találják a kiutat.
A pánik komoly testi-lelki tünetekkel és következményekkel jár, és erre jobba oda kellene figyelni.
Nekem időben sikerült olyan szakmai és személyes segítséget találni, ami nem csak hogy gyógyulást hozott az életemben, de megannyi pozitív változást és megújulást.
Ennek a megújulásnak és a változásnak a szellemében, készen állok arra, hogy beszéljek a pánikról és a szorongásról. Teszem ezt úgy, mint dolgozó nő, szerető feleség, gondoskodó édesanya és szabad lélek.
Mert ma már ennek érzem magam.
Göröngyös, nehéz és fájdalmas volt ez az út. Néha kevés és apró sikerrel, de miután megtörtént az áttörés, minden helyére került és új értelmet nyert.
Ezért számomra 2019 az áttörés éve. Nincs már akadály, nehézség vagy kudarc, amit ne tudnék már legyőzni. Kigyógyultam a pánikbetegségből, megtapasztaltam a legmélyebb völgyeket és felszínre hoztam a legrosszabb dolgokat…mi jöhet még?
Nekem mindegy mi jön, mert már tudom azt, hogy képes vagyok rá, mert 2019 az áttörés éve!
Vagyis LassanSietek! 🙂