Mikor pánik beteg lettem, szó szerint össze dőlt körülöttem a világ, ugyanis épp sétáltam a gyerekemmel és az úton rosszul lettem, és pár pillanatra minden elsötétült körülöttem. Elkezdtem remegni, a lábaim annyira elgyengültek, hogy alig tudtam talpra állni, közben pedig vadul kalapált a szívem és az elmém csak azt ordította egyfolytában hogy: Félelem! Félelem! Félelem!
Szörnyű volt ezt megélni, de ennél még rosszabb volt az utána következő időszak. A félelem annyira beépült az életembe, hogy szünet nélkül szorongtam és gyakran voltak pánik rohamaim.
Mint egy tornádó úgy söpört magával a félelem, mint egy monszun olyan erővel pusztított és mint egy hurrikán olyan erős és romboló volt. Annyira a hatalma alá kerültem, hogy képtelennek éreztem magam arra, hogy ebből kiszabaduljak és megint egészséges és normális életet éljek.
A pánikbetegség első időszakában csak sodródtam az árral, mert abban reménykedtem, hogy elmúlik magától vagy valahogy pozitív gondolatokkal, beszélgetéssel és támogatással sikerül leküzdeni. Hát nem sikerült, sőt a tünetek egyre erősebbek lettek és én egyre rosszabbul éreztem magam.
Ez volt az a pont, ami oda vezetett, hogy elkezdtem tudatosan odafigyelni a félelmeimre és foglalkozni a pánikbetegségemmel. Többé már nem voltam hajlandó az árral úszni, képtelen voltam továbbra is elviselni ezt az önpusztító félelmet, amit folyamatosan éreztem, így tudatosan és célzottan vettem kezembe az irányítást.
Mielőtt bármit is tettem volna, elsősorban magamban kellett letisztázni és elfogadni azt a tényt, hogy én bizony pánikbetegséggel küzdök és ezt egyedül nem tudom megoldani. A tudatos változás és életmód alapköve lett ez számomra, ugyanis a tisztánlátás, a fegyelmezés és az őszinteség, elengedhetetlenek, ha igazi komoly életmódbeli változásokról beszélünk.
A következő lépés a segítségkérés volt. Olyan szakemberhez fordultam, aki nem csak, hogy szakmai tudásával segített eligazodni a félelem és a szorongás sötét útjain, hanem rendszert és stabilitást adott nekem. A pszichoterápia nem egy „baráti beszélgetés” vagy „lélek kiöntése”, hanem egy olyan terápia, ami segít megoldásokat találni, feldolgozni a sérelmeket és traumákat és egyfajta mentális és lelki egészséghez irányít.
A pszichoterápia által, olyan technikákat és eszközöket tanultam meg, ami által jobban oda tudtam figyelni arra, hogy mit engedek be az elmémbe, a szívembe és az életembe.
Motivált és magabiztos lettem egy idő után, mert már megtapasztaltam azt, hogy van kiút a pánikbetegségből, nekem csupán dolgoznom kell rajta és elsajátítanom azokat az metódusokat, amelyek hatnak a félelemre és a szorongásra.
Az autogén training, a vizualizáció, valamint a hipnoterápia sokat segítettek abban, hogy kiegyensúlyozottabb legyek és merjek szembe nézni a félelmeimmel. Ilyen módon, én a félelmemet nem leküzdöttem vagy megszabadultam tőle, hanem teret adtam neki és ő egy idő után magától távozott az életemből.
Mikor ezt a lépést is sikerült elérni, akkor éreztem úgy igazán, hogy szabad vagyok és sikerült kitörni a komfortzónámból. Azáltal, hogy ezeket a technikákat otthon is gyakorolhattam és egyfajta kapaszkodót találtam bennük, egyre jobban és jobban kibontakoztam és nyitott lettem arra a sok jó és pozitív dologra, ami rám várt.
Számomra ez volt a siker és a lelki nyugalom alapköve, egy olyan tudatos életmód, ami megtanított arra, hogy odafigyeljek a körülöttem lévő pozitív dolgokra és ezáltal optimista és derűlátó legyek.
Elutasítottam a gyógyszereket, mert tudtam, hogy a megoldás bennem van, csak jó mélyre kell ásnom ahhoz hogy kitisztítsam az ott lévő jó sok „hulladék”-ot, hogy újból teljes életet élhessek.
Olyan természetes táplálék kiegészítőket és terápiás jellegű illóolajokat használtam, és mai napig is használom őket, amelyek testi-lelki egészséget és jólétet hoztak az életembe.
A tudatos életmódhoz, az is hozzátartozott, hogy a lelki problémák feldolgozása után, a testemmel is foglalkoznom kellett. Így jutottam el a jógaterápiához, ami egyfajta felüdülés és újjászületés lett számomra. Azáltal, hogy most már nem csak az elmém, hanem a testem is dolgozott, egyre aktívabb és energikusabb lettem. A jógagyakorlatok gyógyítást, elmélyülést és egyensúlyt hoztak az életembe. A testem átmozgatása és a különböző ászanák, nyugalmat és erőt adtak.
A jógát összhangba hozom a meditációval és a relaxációval, ami a lélek tápláléka. A lelassulás, az összpontosítás, az elengedés fontos elemei a meditációnak, ami tisztító és frissítő hatással van elmémre.
Nehéz és hosszú volt ez az út, rengeteg buktatóval és akadállyal. De miután sikerült átverekednem magam a nehéz és fájdalmas részeken, utána katartikus élmény volt tükörbe nézni és meglátni valódi önmagamat. Eltartott egy darabig, míg sikerült azzá válni, aki valójában vagyok, de ma már ez egy felszabadító és hála teli érzés. Sokkal tudatosabban élem már meg a mindennapjaimat, fókuszáltabb, motiváltabb és magabiztosabb vagyok.
Annyira nagy erőt és életkedvet adott nekem ez az életmódbeli változás, hogy arra vágyom, hogy mások is kövessék példámat. Merjenek segítséget kérni, dolgozzanak a problémáikon és válasszák a szabadságot a félelem helyett. Tudom mennyire könnyen hangzik mindez, de azt is tudom, hogy nem lehetetlen, csak időt, kitartást és rengeteg munkát igényel. De megéri, mert a félelem és a szorongás túloldalán, valami sokkal szebb és jobb vár rád, rám és ránk!