Mielőtt anya lettem volna és megszületett volna a gyerekem, elég fontos szerepet töltött be egy olyan nap mint a Valentin-nap. Fiatal házasként minden évben valami különlegeset terveztünk erre a napra, és jó volt megünnepelni kapcsolatunkat és szerelmünket.
De a gyerek érkezésével ezek a piros betűs ünnepnapok valahogy kezdtek elhalványulni, elvesztették varázsukat és helyükre más napok vagy pillanatok kerültek.
Annak ellenére, hogy mi is, mint más szülő társaink, hangosan és határozottan vallottuk és fogadtuk, hogy bizony a gyerekvállalás után is fontos lesz a házas életünk…hát be kell, hogy valljam olyat ígérgettünk amiről fogalmunk se volt. Mert elképzeltük az életünket egy gyerekkel, csakhogy ábrándos képzelgéseink közepette megfeledkeztünk arról, hogy egy gyerek nem egy baba, hanem egy önálló személyiség, akinek bizony teljesen mindegy, hogy épp hosszú hétvége vagy Valentin-nap van, neki nem számítanak ezek a napok.
Tehát igen, a gyermeknevelést egyikünk sem így képzelte el, nem is igazán volt mire felkészülni, mert hogyan is tudnál egy olyan szerepre és feladatra felkészülni, amit addig még soha nem tapasztaltál meg.
Évtizedekig csak nő és férfi, néhány évig csak férj és feleség voltunk, és aztán egy napon anya és apa lettünk, ami minden eddigi szerepünket és feladatunkat felülírta.
Minden megváltozott körülöttünk, az egykori intimitás, a közösen töltött meghitt esték, az ellustálkodott idők elhalványultak, és bizony volt úgy, hogy teljesen feledésbe is merültek. Mert egy gyermek, főleg az első hónapokban teljes figyelmet, törődést és időt igényel. Kevés energia és idő marad mellette bármi másra, főleg a házasságra. Persze ezt legtöbben titkolják, és úgy állítják be, mintha minden a régi lenne, de nagy francokat…semmi sem olyan már mint a gyerek előtt.
Még a legszilárdabb és legbiztosabb házasságok is bizony kemény próba elé állnak, mikor gyereket vállalnak. Kemény munkát, kitartást, türelmet és rengeteg kreativitást igényel a házasság összehangolása a gyerekneveléssel. És bármennyire is leplezik sokan ezt a kőkemény valóságot, az tuti biztos, hogy sokszor félelmetes, szívszorító és hihetetlen mennyire kevés idő és energia jut párunkra, önmagunkra és a kapcsolatunkra. Persze ott van az igyekezet és az akarat, hogy többet foglalkozzunk egymással és a házasságunkkal, de ezt legtöbbször felülírja a fáradtság, az idő hiánya, a gyerek szükséglete.
Nehéz úgy egymásra figyelni, hogy a gyerek folyamatosan velünk van, nem tudunk egy mondatot végigmondani, hogy ő ne kérne valamit, még az együtt való alvás is lehetetlen, mert legtöbbször köztünk alszik. Ez a valóság, és állítson bárki bármit is, bizony sok házaspár küzd meg ezekkel a problémákkal, miközben szeretné ezt valahogy megoldani és egyensúlyba hozni.
Akkor mit is lehet ilyenkor valójában tenni?
Azt tapasztalatból tudom, hogy a gyerek mellett a feladatok elvégzése, mint a házimunka, bevásárlás, takarítás, bizony sok időt felemésztenek és gyakran szükségtelen feszültséget és vitát gerjesztenek.
Ezért is fontosnak tartom a jó időbeosztást és a terhek megoszlását. Ezzel nem csak magunkon segítünk, hanem párunk terhéből is átveszünk és így talán még jut is egy kevés idő egymásra.
A másik nagyon fontos dolog a kreativitás és a rugalmasság. Nem tudunk tökéletes szülők, tökéletes házastársak és tökéletesek emberek is lenni. Gyakran, egyik a másik kárára megy, és ilyenkor a legjobb amit tehetünk, ha nem bírájuk magunkat túl keményen. Az évek folyamán sok mindenről megtanultam lemondani és csak elengedni azt, amit úgysem én irányítok és amin változtatni úgysem tudok.
A rugalmasság és a kreativitás több teret ad a meghitt beszélgetésekre, a lopott közös időkre és a spontán közös programokra.
Nehéz intimitásról beszélni, mikor szülőként fáradtak, kimerültek és kialvatlanok vagyunk. Bizony a mindennapi tengernyi feladat és a sok éjszakázás egy gyerek mellett, kevés teret és energiát ad az intimitásra, ezért ezen a téren is rettentő kreatívnak kell lenni. Jó előre kell tervezni és megszervezni, másképp ez tuti nem működik. Itt ritkán jön össze a spontán összebújás, ezért szerintem jobban működik ez is ha erre, a nap egy bizonyos szakaszát szánjuk rá.
Annak ellenére, hogy fontos az együtt töltött idő, bizony a külön töltött idő is nagy feltöltődéssel tud járni. Egy hobbi gyakorlása vagy egy szenvedély űzése olyan energiával és életkedvvel tud feltölteni, ami pozitívan tud házasságunkra is hatni.
A legfontosabbakat hátra hagytam. Nagyon fontos a kommunikáció, a megértés, a türelem, az elfogadás és a nyitottság. Teljesen irreális olyan álmokat, vágyakat és elvárásokat kergetni, amelyek már lehetetlenek és elmúltak. Ne várjuk el magunktól vagy társunktól, hogy azok az emberek legyünk, mint gyerek előtt. Ez elmúlt, kész, vége. Egy újabb fejezet kezdődött, új szerepekkel és új feladatokkal. Gyakran a házasságunk kerül a legjobban a háttérbe, főleg még kicsi a gyerek, de ez csak egy átmeneti időszak, amit türelemmel és megértéssel túl lehet élni. Igen, bizonyos időszakokat csak túlélni lehet, ahhoz hogy utána meg is tudjuk élni azt a sok apró kis dolgot, amit egy házasságban örömteli pillanatként élünk meg.
Házasság gyerekvállalás után nem egy könnyű feladat. Gyakran jár ez frusztráltsággal, fáradtsággal és kimerüléssel. Csak közös munkával és erőfeszítésekkel sikerül fenntartani egy házasságot gyerekvállalás után is. Ha nem a régit keressük, hanem helyére egy újat engedünk be, akkor van esélyünk arra, hogy házasságunk is boldog legyen. Reális elvárásokkal, tervezett programokkal, spontán ötletekkel sokat lehet tenni egy boldog házasságért.
Nem azt mondom, hogy törődjünk bele ebbe az új életformába, hanem vele együtt mi is változzunk, fejlődjünk, dolgozzunk házasságunkért és tegyünk érte.
Az intimitás, a romantika, a meghitt pillanatok egészen másképp néznek ki gyerekvállalás után, de ezek ettől még nem lehetetlenek, csak éppen másak. Amennyiben ezt sikerül magunkban tisztázni és párunkkal megbeszélni, szerintem már jó úton járunk egy boldog és kiegyensúlyozott házasság felé.