Saját El Caminóm kezdete…avagy lelki, szellemi születésnapom.
Bevallom nem szeretem a születésnapokat, számomra ezek teljesen felesleges és ugyanolyan egyhangú hétköznapok. Nem azért nem szeretem őket, mert a koromra emlékeztetnek, hanem azért, mert eddig soha semmi érdekes vagy különleges nem történt velem ezen a napon.
De ez a NAP teljesen más. Attól más és különleges, mert valami egészen újnak a kezdetén vagyok, valami teljesen szokatlant és tőlem nem várt dolgot tettem. Ja, nem kell megijedni, semmi veszélyeset vagy tiltott dolgot, inkább úgy mondanám, hogy valami életre szóló és meghatározó dolgot.
Elindultam…ma kezembe vettem sorsomat, életemet, vágyaimat és úgy döntöttem, hogy kőkeményen fogok harcolni értük. Évek óta bennem van egy hang, ami néha suttogva, néha tombolva, néha dallamosan, néha ordítva, néha esedezve, néha könyörögve szólal meg bennem. És oly sok éven át mindig elhallgattattam ezt a hangot. Hogy miért? Mert féltem, mert nem mertem levenni azt a maszkot, amit másoknak mutattam magamból, mert meg akartam felelni, mert arra vágytam, hogy elfogadjanak és szeressenek…
De ezzel most véglegesen leszámolok és testileg-lelkileg felkészülve elindulok egy új úton. Nagyon rémisztő, félelmetes és kiszámíthatatlan számomra ez az új út, de már oly rég óta vágyom rá, hogy most először érzem azt, hogy a vágyaim, céljaim és álmaim erősebbek, mint a félelmeim és bizonytalanságaim.
Tehát ma van a lelki, szellemi születésnapom és a blogom születésnapja. Azzal, hogy ezt így leírom, nem csak a blogom, hanem én is ujjá születek.
Évekig azt mondogattam magamban, hogy majd egy napon…Majd egy napon megtanulok olaszul, majd egy napon elvégzek egy főzési tanfolyamot, majd egy napon megírom saját könyvemet, majd egy napon körbeutazom a világot…és még sorolhatnám, mert a listám végtelen. Minden egyes nap azt mondogattam magamban, hogy ONE DAY…EGY NAPON…
Az évek teltek és semmi nem változott, az egy napon csak egy napon maradt.
De ma ez megváltozik, mert az „egy napon”-ból ELSŐ NAP lett.
DAY ONE…ELSŐ NAP…ma eldöntöttem, hogy elindulok saját utamon, megkeresem önmagamat, megvalósítom önmagamat, meggyógyítom magamat és választ keresek oly sok kérdésemre.
ELSŐ NAP az életemből, mikor nem félek.
Ezért is döntöttem úgy, hogy belekezdek a bloggolásba és egy számomra teljesen új terepet fogok felkutatni. Legfőbb motivációm az, hogy személyes tapasztalataimat és életem fontosabb momentumait őszintén elmeséljem, kiírjam magamból és megosszam másokkal.
Na és mi az amit meg szeretnék másokkal osztani?
Az, hogy évekig határtalanul habzsoltam az életet, futottam a célok után, egyik sikert a másik után halmoztam, leállás nélkül hajtottam a malmot és mindenből ki akartam venni a részem. Azt gondoltam magamról, hogy legyőzhetetlen vagyok, mindent kibírok, mindennel meg tudok küzdeni és semmi/senki nem állíthat meg. Futottam rohantam, szaladtam minden után, amit csak el tudtam érni. SIETTEM…
De az ÉLET közbeszólt! Pár évvel ezelőtt nagy örömömre ÉDESANYA lettem, és akkor azt gondoltam, hogy ennél már nem is lehetne tökéletesebb vagy szebb az életem. De egy bonyolult terhesség, szülés utáni depresszió és pánik betegség kialakulása után, már romokban hevert az életem. Ami valaminek a kezdete kellett volna, hogy legyen, az számomra valaminek a vége lett és nem várt fájdalmas eseményeket és tapasztalatokat hozott magával.
Erről az élményről szeretnék ezen a blogoldalon írni. Sallangmentesen és minden cukormáz nélkül szeretném leírni mindazt amit én az anyasággal és gyerekvállalással megtapasztaltam és átéltem.
Őszintén szeretném elmondani azt, hogy mennyire veszélyes, de ugyanakkor teljesen normális a szülés utáni depresszió, ha ez megfelelően van kezelve…nálam sajnos ez nem így történt.
És az elmúlt évek legmeghatározóbb tényezője, a pánikbetegségem, ami egy teljesen kilátástalan és elveszett élethelyzetbe sodort, ahonnan nem találtam a kiutat.
Mára már sikerült a depressziót, a szorongást, a pánikot legyőznöm és valami csodálatosat teremteni ebből.
Ezért döntöttem úgy, hogy ezentúl LASSAN SIETEK…időt szánok magamra, örülni fogok életem minden egyes pillanatának, keresni fogom a csodát mindenben és ezt veletek is megosztom.
ELSŐ NAP!!! Ettől a naptól kezdve egy kerek évet adok magamnak arra, hogy mindezt megvalósítsam, valóra váltsam álmaimat és szembe nézzek félelmeimmel. Mindezt úgy teszem, hogy férjem és kisfiam mellettem állnak és mindenben segítenek és támogatnak engem. Ezért nagyon hálás vagyok nekik!
Fiatal lányokat, nőket, feleségeket, anyákat, férfiakat, apákat, nagyszülőket szeretnék motiválni és biztatni arra, hogy ne azt válasszák, hogy EGY NAPON, hanem azt, hogy ez az ELSŐ NAP életem többi hátralevő éveiből, amit úgy töltök el ahogy én szeretném.
Nem az a célom, hogy motivációs szövegeket írjak, hanem az, hogy olyan élettapasztalatokat osszak meg, amely talán segítséget vagy útbaigazítást nyújthat másoknak is.
Ez számomra egy olyan segítség amit én nem kaptam meg, és ezért kemény árat fizettem meg.
Remeg a kezem, könnyes a szemem, ahogy ezt az első blogbejegyzésemet leírom, de mégis azt mondom: