Mindig is szerettem volna anya lenni, de azt soha nem terveztem el előre, hogy ez mikor fog megtörténni. Azt mindenképp tudtam, hogy először szeretnék férjhez menni és belekóstolni a férjes, házas életbe és csak utána jöhet a baba. Mikor már úgy gondoltam, hogy erre lelkileg-szellemileg is megértem, akkor vágtunk neki a baba projektnek.
Tudatos és lelkiismeretes felkészültségem a terhességre, a szülésre és az anyaságra, hamar szerte foszlott, mikor ráébredtem arra, hogy milyen sok hasztalan, buta, és gyakran, sértő és bántó kérdéseket is tudnak egy kismamának vagy egy kezdő anyukának feltenni.
Persze sokan bújnak a jól bevált „én csak jót akarok”, „én csak segíteni szeretnék” és ilyen típusú magyarázatok mögé, de az igazság az, hogy mi anyukák legtöbbször nem kérünk ezekből a megjegyzésekből és jó tanácsokból.
Nem elég az, hogy egy kismama/édesanya világa és hormon háztartása amúgy is teljesen a feje tetejére áll, ez a legutolsó amire még szüksége van.
És az az igazság, hogy ezekkel a buta kérdésekkel szerintem minden kismama vagy anyuka találkozott már. Az hogy ezekre, mi anyukák, hogyan reagálunk, sok mindentől függ.
A lazább típusú anyukák simán figyelembe se veszik ezeket a megjegyzéseket és nyugodtan elmennek mellettük. A valamivel kreatívabb és belemenősebb anyukák, frappáns és vicces válaszokat tudnak a buta kérdésekre adni.
Na de az érzékenyebb és bizonytalanabb anyukáknak, ez gyakran idegesítő, sértő és bántó lehet.
Én bevallom, sok ideig ebbe a kategóriába tartoztam és rajtam bizony kifogtak az ilyen buta jellegű kérdések és megjegyzések. És gyakran mély nyomot hagytak bennem, mert amúgy is nehéz volt a sok új feladattal és érzéssel megbirkózni, és pont arra nem volt szükségem, hogy valaki ossza nekem az észt, ha kell ha nem.
Mielőtt felsorolnák egy párat ezekből a nagyon buta kérdésekből, először arra szeretnék kitérni, hogy leggyakrabban milyen helyeken is „valósulnak” meg ezek a buta kérdések.
-
Játszótér
Anyukaként mindig is utáltam játszótérre menni, mert számomra ez olyan mint egy stratégiai számítógépes játék…amit eleve utálok. Folyamatosan készenléti állapotban kell lenned, védekezned kell a sok anyukával szemben, a gyereknek zsákmányokat kell szerezned és közben saját kis váradat próbálod építeni és megvédeni másoktól. Na ez igazán kimerítő tud lenni, mikor megannyi anyukából csak úgy árad a sok „jótanács”, a sok bevált praktika és a tuti megoldások. Ilyenkor a legszörnyűbb anyukának tudja magát érezni az ember, mikor más anyukákat hallgatva, úgy tűnik, hogy nekik ez megy mint a karikacsapás. És ha még ettől nem is borulsz ki, na akkor jönnek a bombázó kérdések és buta megjegyzések.
-
Orvosi, védőnői várótermek
Ezek se jobb helyek, mint a játszótér, sőt ezek még valamivel talán még rosszabbak is. Azért, mert itt már nem csak a sok anyuka bombáz a megjegyzésekkel és kérdésekkel, hanem a szakemberek is, akik úgy tűnik mindent tudnak az ÉN gyerekemről, pedig legjobb esetben is, csak havonta látják 5 perc erejéig. De a tutit ők is megmondják.
-
Család, barátok, ismerősök
Ők az igazán profik, ha az ÉN gyerekemről van szó. Nagymamák úgy gondolják, hogy ők már bajnokok az anyaságban és mindent tudnak, ismerősök úgy osztják a tanácsokat, hogy közben 5 percet nem töltöttek még el egy gyerekkel, a barátok pedig azt próbálják mutatni, mert így talán ők is elhiszik, hogy nekik már minden simán megy.
Én, kezdő és bizonytalan anyukaként, mindegyik csapdába beleestem és bizony jó sokat pityeregtem azokban a csapdákban, mikor nem tudtam hogyan válaszoljak meg egy-egy buta kérdést vagy hogyan reagáljak egy-egy buta megjegyzésre.
Na és akkor jöjjenek ezek a buta kérdések és megjegyzések:
- A párod mit szól a babához?
- Na, és van elég tejed?
- Miért nem pótolod az anyatejet tápszerrel?
- A hordozókendőtől eldeformálódik a baba teste…
- A sírás erősíti a gyerek tüdejét…
- Ha felveszed a síró babát, akkor elkényezteted…
- Szerintem az anyatejed túl gyenge, nem elég laktatós…
- 8 hónapos és még nem mászik?
- 3 hónapos és még nem alussza át az éjszakát?
- Túl sovány ez a gyerek, biztos nem elég jó az anyatejed…
- 2 éves a gyerek és még nem beszél?
- Rossz vagy jó baba?
- 1,5 évesen még mindig szopizik?
- 2 évesen még mindig a szülőkkel alszik?
- Ha sír a gyerek, akkor biztos éhes…
- 1 hetes babán látszik, hogy tisztára olyan mint az apja…
- 2 évesen még nem szobatiszta?
- Mikor jön a kistesó?
- Egy gyerek, nem gyerek…
- Na és miket tud már a 4 hónapos babád?
Nagyon sok ilyen jellegű élményben volt részem és annak ellenére, hogy ma már a kisbabámból kisgyerek lett, még mindig megtalálnak engem az ilyen jelegű kérdések. Ma azonban már lazábban és valamivel frappánsabban tudok én is ezekre reagálni.
Ma már csak nevetek és kuncogok magamban, ha a kisgyerekemmel sétálok és egy idős néni megkérdezi, hogy az enyém-e, vagy ha megjegyzik azt, hogy még három rend ruhát kellene ráadni a gyerekre, mert túl hideg van kint, vagy egyéb hasonló megjegyzések.
Lehet, hogy viccesek és jóindulatúak az ilyen jellegű kérdések, de szerintem jobb lenne mindenkinek, és főleg az anyukáknak, ha békén hagynák őket, és nem bombáznák őket teljesen felesleges és semmitmondó kérdésekkel és megjegyzésekkel.
Ha nektek is volt ilyen jellegű tapasztalatotok, akkor nagyon örülnék neki ha kiegészítenétek az én listámat a ti élményeitekkel. Frappáns és vicces válaszoknak is nagyon örülnék, mert én sajnos gyakran lefagytam és nem tudtam mit válaszolni ezekre a buta kérdésekre.