Advent utolsó égő gyertyája a remény. Négy hét, ami a várakozásról, a csendről, a megállásról szólt és most úgy tűnik az, amire vártunk, megérkezett.
Úgy gondolom a négy hétig tartó várakozás, egy olyan reményteli időszak, amelyik talán karácsonykor teljesedik ki a legjobban.
Csak reménykedni tudunk abban, hogy mindaz a sok béke, hit és szeretet, amire vártunk és vágytunk, karácsonykor beteljesedik.
Kicsit lehangol az a tudat, hogy az emberekkel beszélgetve, egyre többen sajnálkozva és lehangolva mondják el azt, hogy ők bizony nem érzik a karácsonyi hangulatot. Hiába díszítették fel a fát, dekorálták ki a házaikat, hiába szerezték be a szebbnél szebb ajándékokat, mégis sokan hiányolják azt az igazi karácsonyi hangulatot és érzést. És ilyenkor akarva-akaratlanul is feltesszük magunkban a kérdést: Hogy vajon mit is reméltünk az idei adventtől és karácsonytól?
Nehéz úgy ráhangolódni a karácsonyra, hogy már októberben állnak a feldíszített karácsonyfák a plázákban, hónapokkal karácsony előtt be lehet szerezni a boltokban a finom bejgliket és végtelen az ajándékok lehetősége. Mire eljön a karácsony, már megunjuk, már belefáradunk ebbe a sok csillogásba és talán sok esetben a beteljesülés helyett csak ürességet érzünk.
Ez az igazság, már nem tudunk úgy örülni a karácsonynak, mint régen. Mert szerintem elfelejtettük miről is szól igazán a karácsony, jobban mondva kiről. A karácsony ma már csak egy marketinges dolog, ami évről évre egyre több figyelmet és reklámot kap. A marketingesek pont ezt használják ki, azt az ürességet és hiányt ami bennünk van, és megpróbálják elhitetni velünk, hogy a termékek és a szolgáltatások megvásárlásával lesz igazán karácsony a karácsony.
Minden évben a reményről, a reménykedésről szól az adventi várakozásunk. Mindenki reménykedik valamiben, egy egész évet várunk arra, hogy valami valóra váljon. Az, hogy miben reménykedünk, azt mindenki saját maga tudja megválaszolni.
Sokan abban reménykednek, hogy egy egész éves fáradozás és munka után, végre megpihenhetnek és lelassíthatnak egy kicsit. Szükségünk van erre az időre, mikor hátra hagyjuk a hétköznapi dolgokat, hogy ünnepelni és örülni tudjunk. Áldás lehet ez a lelassítás és megállás, mikor számot vetünk az elmúlt egy évről és elengedjük azt, ami elengedésre vár és megnyílunk az előtt, ami még befogadásra vár.
Mások abban reménykednek, hogy karácsonykor több időt tölthetnek a családdal, barátaikkal és szeretteikkel. Sokat jelenthet az az idő, amit olyanokkal töltünk el, akik számunkra fontosak, akik által mi magunk is épülni vagy fejlődni tudunk. A családdal töltött idő emlékeztet a gyökereinkre, olyan értékekre, amelyeket talán mi is tovább szeretnénk adni gyerekeinknek.
Néhányan meg abban reménykednek, hogy a karácsony egy változást, egy ünnepi hangulatot és érzést hoz az életükbe. Igenis szükségünk van arra, hogy ne csak a naptárban legyen piros betűvel írva a karácsonyi ünnep, hanem ennek életünkben is legyen jelentősége. Szükségünk van olyan napokra, ami különbözik a hétköznapoktól vagy a mindennapok átlagától.
Nem tudom, ki miben reménykedik az idei karácsonykor, mindannyian várunk tőle valamit, csak talán rossz helyen keressük. Bennünk van a karácsony, bennünk van minden, amitől igazi karácsony lesz a karácsony. A béke, a nyugalom, a hit, a szeretet, a törődés, a remény, mind bennünk vannak.
Én csak remélni tudom azt, hogy az idei karácsony mindannyiunk számára elhozza azt, amire várunk és vágyunk. Remélem azt, hogy sikerülni fog megtalálni és megérteni azt, hogy a karácsony nem rólunk szól, nem magunkat ünnepeljük. Ünnepeljünk és örüljünk egymásnak, de közben ne felejtsük el, mi az igazi üzenete ennek az ünnepnek. Ezt az örömöt, békét és nyugalmat próbáljuk meg magunkkal vinni és magunkban őrizni karácsony után is, mert a karácsony a remény ünnepe.
Én személy szerint soha nem úgy gondolok a karácsonyra, mint a szeretet ünnepére, sokkal inkább úgy, mint a remény ünnepe. A remény újabb lehetőséget, újrakezdést jelent számomra, minden évben újabb és újabb lelki dolgokkal gazdagodhatok karácsonykor. A karácsony remény arra, hogy mindig újra lehet kezdeni, remény arról, hogy meg lehet bocsátani, remény arról, hogy ki lehet gyógyulni sérelmeinkből és traumáinkból. A remény teszi lehetővé a béke, a hit és a szeretet megélését.
Ne hibáztasd magad, ha nem minden alakul úgy, ahogy eltervezted. Ne hibáztasd magad, ha mindenki boldogságot és örömöt vár el tőled, de te közben csak csendre és nyugalomra vágysz. Ne érezd rosszul magad, ha épp rosszul érzed magad.
Tudom milyen nagy ilyenkor a külső nyomás és elvárás. Ha nem most, akkor mikor máskor legyünk boldogak, békések és szeretetteljesek?! Kérdezzük ezt magunktól oly sokan…
Bármikor, mindig, néha…ne erőltess magadra olyan érzést, olyan hangulatot, amit nem érzel valódinak. A reménység ünnepén bármit lehet érezni. Lehet boldogan ujjongani, csendesen örülni, békésen megpihenni, szomorúan elgondolkodni, sírva elengedni vagy mosolyogva befogadni.
Ilyenkor, jobban mint bármikor, bármit és mindent lehet és szabad érezni.
Boldog remény ünnepet Mindenkinek!